Bemutatkozás
Először is tisztáznom kell, hogy nem az utóbbi évek „új hullámainak” hátán érkeztünk: nem vagyunk „vidéken újrakezdők”. Bár nagyjából középiskolás korunk óta mindketten inkább különböző városokban laktunk, feleségem és én is kistelepülésen nőttünk fel, így van némi közünk a földhöz, a „jószágokhoz”.
Jelenleg egyikünk szülőfalujában, saját háztartásban élünk, két alsó tagozatos gyermeket nevelve. Nejem (a továbbiakban általában a Kedves) diplomája révén ugyanabban az iskolában dolgozik, ahol fiunk (családi nevén Bibi) és kislányunk (Mimi) tanul. Igaz, az intézmény nem a mi községünkben van, de legalább együtt ingázhatnak, és a kicsik szem előtt vannak.
Jómagam mostanában tértem haza egy anyagilag nem a reményeink szerint gyümölcsöző külföldön töltött időszak után, és egyelőre nem kívánok állást keresni, mert dolgom itthon is van elég. Nem mintha nem lenne szükségünk bevételre: lakáshitelünk van, tőkénk viszont nincs, és most sem igazán sikerült gyűjteni.
Inkább arról van szó, hogy így, negyven körül, többé nem szívesen keresek pénzt másoknak, és abból szeretnék megélni, ami örömöt okoz.
Ez a blog tehát beszámoló kíván lenni arról, hogyan boldogulunk. Krónikája annak a kalandnak, amit ma egy átlagos magyar család számára jelent, ha valamelyik szülő „elhagyja a munka világát”, hogy megpróbáljon helyben, szinte a semmiből megélhetést teremteni önmaguknak, falun.
Indulás
A semmiből való teremtés eddig csak Istennek sikerült.
Mögöttünk ott állnak a közös évek tapasztalatai: volt már nyulunk és kecskénk, kicsi és nagy, sok és kevés. Csodáltuk, megörökítettük és lehetőség szerint minél kevesebbet háborgattuk kertünk élővilágát, próbáltunk ültetni és betakarítani, felhasználni, és voltak különféle gépeink, amelyeken ilyen-olyan okokból túladtunk, majd másikat vettünk…
(Mindezt azonban könnyek, viták és tenger veríték árán, munka és akkor még karonülő gyerekek mellett. Ebből nem kérünk újra!)
Egyszóval, tudunk fejni, sajtot gyártani, nyulat vágni, és nem akarunk mirelit borsót vetni, várva, hogy kikeljen…
Amit ezen kívül fel tudunk mutatni, az két szoba, két gyerek és négy kerék. Utóbbiból csak a gumik újak, az autó tizenöt éves és Suzuki, de a miénk! Mindezen kívül vannak háztartási és ház körüli eszközeink és berendezéseink, a nyolc kezünk, és persze „az oly szent akarat…!”
Ebből próbáljuk kihozni a legtöbbet. Lássuk, hogyan sikerül!