…avagy kalandvágyból itthon maradni…
A világháló tengersok híre közül egy, figyelemfelkeltő címe miatt, a minap célt ért nálam.
Tóth Krisztina betiltaná az Aranyembert és a Bárány Boldizsárt is! – kiáltja a cím, ami csak elmélyíti a média iránti gyanakvásomat, amely az utóbbi egy évben, teljesen más okból kifolyólag, folyamatos kételkedésre késztetett. “Szabad vélemény vs. kötelező olvasmány: Tóth Krisztina és az „ügy”” bővebben
Emlékeim szerint már általános iskolában tanultunk nyelvtan órán a melléknevek fokozásáról: nyilván csak jó, jobb és legjobb diákok, akik ittuk a tanerő szavait… Gyakran elfog az az érzés, hogy bizonyos sajtóorgánumok viszont csupán a legfelső fok fogalmát ismerik.
Gondolatok a könyvtár… helyett a karanténbanAz életünk fenekestül fordult fel az utóbbi hetekben. Az iskolák az otthonokba települtek, üzletek, vendéglátó- és szórakozóhelyek zártak be, és az olyan hétköznapi dolgok, mint a bevásárlás, szigorúan szabályozott tevékenységgé változtak. “Gondolkodom, tehát… mi van?!” bővebben
Valószínűleg sokan tudjuk, hogy fűszer- és gyógynövényeket nem csak a szuper-, hyper-, sőt: a csúcsszupermarketekben és a kertészetekben tudunk vásárolni, hiszen több fajtájuk vadon is megterem. Ezekért sem feltétlenül kell azonban erdőt, mezőt, ungot-berket bejárnunk, hiszen árok partján, utak szélén, de akár a kertünk sarkában is megtalálhatóak, anélkül, hogy bárki is telepítette volna őket. Vagy, ha már a kertnél tartunk, inkább éppen annak ellenére, hogy sokan mindent megtesznek a kiirtásukra…
Tipikusan ilyen (lágyszárú) gyógynövényünk a nagy csalán, nagylevelű csalán, vagy csollán, csollány, tudományos nevén: az Urtica dioica. “Egészség úton, útfélen, avagy gyógyító gyomnövények” bővebben
Családunkban vannak bizonyos örök ajándékkörök. No, nem olyanok, mint a fél országot bejáró bonbon egy régi humoreszkben, de azért tudjuk, kitől fogunk zoknit kapni születésnapunkra, és kitől több nyelven éneklő asztali karácsonyfát az ünnepekre…
És vannak a személyes higiéniánkat a szívükön viselő rokonaink, így hát a fürdőszobánkban fölös borotvahabokat és dezodorokat vagyunk kénytelenek tárolni, és ritkán ugyan, de a tusfürdőink is kifogynak. “Szabad szappanozni…” bővebben
A napokban blogunk videócsatornájára – amiről most, hogy némi tartalom is található rajta, immár bátran teszek említést – felkerült egy újabb kis „magunkmutogató” szösszenet: egy szülinapi ajándék készítésébe és tesztjébe kukucskálhat bele, akit érdekel az (igen-igen) amatőr szintű barkácsolás, és az „amatőr természetbúvárság”. “Heti kreatív 8.” bővebben
Az utóbbi időben több rímes apróságot is világgá suttogtam itt a globális virtuális térben, s úgy érzem, ideje elárulnom, mi ez az egész.
Gárdonyi Géza: Az én falum című kötetében szerepel egy írás, a Megmutatás.
Azt hiszem, ez az indulat dolgozott bennem is: „Majd én megmutatom!” “Szüleim és a baromfik, avagy: anyám tyúkja, és apám kakasa” bővebben
„A valódi békák nagy, felhő formájú halmokba, a varangyok hosszú fonalakba rakják le a petéiket. (Gőtepetéket is láthatunk, ezek különálló, kocsonyás anyagba ágyazott peték.) Történt egyszer, hogy Cambridge-ben előadást tartottam, és az előadás után a hallgatóim (leendő biológusok és szépreményű állatorvosjelöltek) meghívtak a szobájukba egy italra. A beszélgetés során kiderült, hogy egyikük sem tud különbséget tenni a valódi békák és a varangyok petéi között. Ezt elmeséltem egy német biológus ismerősömnek, és elmondtam, mennyire meglepett, hogy a diákok ilyen egyszerű dologgal nincsenek tisztában. Én nyolcéves koromban tavaknál, árkok mentén jártamban felfigyeltem a kétféle békapete különbözőségére. >>Nos – válaszolta német barátom –, ott lehet a hiba, hogy a mai diákoknak nem hagynak időt rá, hogy tavak, árkok körül nézelődjenek.<< Ebből is látszik, milyen fontos a terepmunka a természetbúvár számára” – írja Gerald Durell a könyvben, melyet gyerekként, és azóta is számtalanszor kiolvastam. “Éledő természet egy élő könyvben” bővebben
Ha jól emlékszem, Kosztolányi Dezső mondta, írta valahol Móra Ferenc stílusáról, hogy az nem más, mint egyfajta „tündéri realizmus”.
MERDZSÓ
A kocsim csodaszép Merci,
hogy bámulod, köszönöm: merci.
A pedált taposom, tépek,
veled néznek a népek;
porfelhő zúdul utánam,
prüszkölve szidnak is páran.
Megesett ez már százszor!
A szívem sohasem vádol.
