…avagy kalandvágyból itthon maradni…
Ugyan nem úgy, mint a rómaiak, de szeretünk jókat enni. A Kedves bármit örömmel fogyaszt, csak legyen hozzá sok zöldség. Bibi mindenevő, bár mértékkel, Mimi pedig a húst és a szénhidrátokat kedveli. Mivel pedig tésztanyelő vadászokat és krumplievő vércséket nemigen látni, nem nevezhető igazi ragadozónak… “Életformánk a lakoma….” bővebben
Öregszem. Erre abból jöttem rá, hogy mostanában nem csak lágy fuvallatként csap meg a nosztalgia szele, de úgy elragad, mint Dorothyt a hurrikán. Az utóbbi nagyjából egy hónap alatt például a következő filmeket láttam: Conan, a pusztító (hááát… többet se fogom megnézni!), a Kommandó, és a Rambo első két része… “A nádi ember, meg a dzsungelharcos…” bővebben
Mimivel nemrégiben egy rendezvényen alkalmunk nyílt az agyagozás kipróbálására.
