Ugyan nem úgy, mint a rómaiak, de szeretünk jókat enni. A Kedves bármit örömmel fogyaszt, csak legyen hozzá sok zöldség. Bibi mindenevő, bár mértékkel, Mimi pedig a húst és a szénhidrátokat kedveli. Mivel pedig tésztanyelő vadászokat és krumplievő vércséket nemigen látni, nem nevezhető igazi ragadozónak…
A kinti sütés-főzést azonban mindenki szereti, így akár csak a kertben (sajnos ez a gyakoribb), akár másutt gyakran ülünk össze a tűz körül.
Pár napja is kivonultunk, és bográcsozás után kihasználtuk a parazsat. Így ebédeltünk aznap tyúkpörköltet, és vacsoráztunk padlizsánkrémes kenyeret. Igen, még Mimi is…
Ja, és végül, kissé nehezen ugyan, de még a Sarkcsillagot is megtaláltuk, a Nagygöncöl és a Cassiopeia segítségével. Ráadásul külön nekünk feltűnt egy hullócsillag is!
Szóval, mint látszik, a sütést nem bonyolítottuk túl. Mások vaslapon, kényelmesebbek vagy nálunk kevésbé szerencsések, tűzrakóhely híján, a konyhában is megoldhatják…
Mint általános tűzfelelős, itt az én dolgom már nagyjából véget ért, de a héj eltávolítását inkább a Kedves szakértő kezeire hagytam.
A hagyma (egy közepes fej került a kis vájlingba) a sajátunk, a tojásgyümölcs nem, de ismerjük a kertet.
Az előkészületek befejezése a házban történt: bors, fokhagyma hozzáadása és a massza összekutyulása után már pakolhattuk is tálcára a megkent pirítósokat.
A gyerekek közben próbáltak füstöt csinálni a szúnyogok távol tartására, csekély eredménnyel, majd, miután jóllaktunk, még tábortüzeztünk egy kicsit, de ekkor már tulajdonképpen éjszaka volt…