A címet csak kölcsönöztem, s mielőtt bárki elítélne miatta: családapaként nyilván törekszem rá, hogy a mi-tudat határozza meg a gondolkodásom az én-tudat helyett…
Ezek hát a mi paradicsomaink! “Az én paradicsom” bővebben
Életformánk a lakoma….
Ugyan nem úgy, mint a rómaiak, de szeretünk jókat enni. A Kedves bármit örömmel fogyaszt, csak legyen hozzá sok zöldség. Bibi mindenevő, bár mértékkel, Mimi pedig a húst és a szénhidrátokat kedveli. Mivel pedig tésztanyelő vadászokat és krumplievő vércséket nemigen látni, nem nevezhető igazi ragadozónak… “Életformánk a lakoma….” bővebben
Megvalósult álom
Családom javával nemrégiben egy rendezvényen vettünk részt, ahol végre alkalmam nyílt kipróbálni a kosárfonást, ezúttal nem papírból…
Természetesen szakértő közreműködésével és tanácsai szerint dolgoztam; mégis, annak ellenére, hogy nem egyedül álltam neki, munkámnak bőven vannak a gyakorlatlanságból adódó hibái. “Megvalósult álom” bővebben
Hagymát, hagymával…
Körülbelül két hete húzgáltam ki a vöröshagymánkat. Ugyan nem valami sok lett, ahogy az alább látszik is. De a többsége szép, nagy fej, és legalább tuti, hogy vegyszermentesen termett!
Kicsit szárítottam, aztán jött a felfűzés, ami megfogott, de a Kedves volt oly rendes, és kisegített. (Pedig én kattantam rá a kosárfonásra…) “Hagymát, hagymával…” bővebben
A nádi ember, meg a dzsungelharcos…
Öregszem. Erre abból jöttem rá, hogy mostanában nem csak lágy fuvallatként csap meg a nosztalgia szele, de úgy elragad, mint Dorothyt a hurrikán. Az utóbbi nagyjából egy hónap alatt például a következő filmeket láttam: Conan, a pusztító (hááát… többet se fogom megnézni!), a Kommandó, és a Rambo első két része… “A nádi ember, meg a dzsungelharcos…” bővebben