Egészség úton, útfélen, avagy gyógyító gyomnövények

A nagy csalán

 

Csalán és katicabogár

Valószínűleg sokan tudjuk, hogy fűszer- és gyógynövényeket nem csak a szuper-, hyper-, sőt: a csúcsszupermarketekben és a kertészetekben tudunk vásárolni, hiszen több fajtájuk vadon is megterem. Ezekért sem feltétlenül kell azonban erdőt, mezőt, ungot-berket bejárnunk, hiszen árok partján, utak szélén, de akár a kertünk sarkában is megtalálhatóak, anélkül, hogy bárki is telepítette volna őket. Vagy, ha már a kertnél tartunk, inkább éppen annak ellenére, hogy sokan mindent megtesznek a kiirtásukra…
Tipikusan ilyen (lágyszárú) gyógynövényünk a nagy csalán, nagylevelű csalán, vagy csollán, csollány, tudományos nevén: az Urtica dioica. “Egészség úton, útfélen, avagy gyógyító gyomnövények” bővebben

Heti kreatív 8.

Képeslap saját kezűleg

A napokban blogunk videócsatornájára – amiről most, hogy némi tartalom is található rajta, immár bátran teszek említést – felkerült egy újabb kis „magunkmutogató” szösszenet: egy szülinapi ajándék készítésébe és tesztjébe kukucskálhat bele, akit érdekel az (igen-igen) amatőr szintű barkácsolás, és az „amatőr természetbúvárság”. “Heti kreatív 8.” bővebben

Éledő természet egy élő könyvben

Gerald Durell: Az amatőr természetbúvár

Kép forrása: moly.hu

„A valódi békák nagy, felhő formájú halmokba, a varangyok hosszú fonalakba rakják le a petéiket. (Gőtepetéket is láthatunk, ezek különálló, kocsonyás anyagba ágyazott peték.) Történt egyszer, hogy Cambridge-ben előadást tartottam, és az előadás után a hallgatóim (leendő biológusok és szépreményű állatorvosjelöltek) meghívtak a szobájukba egy italra. A beszélgetés során kiderült, hogy egyikük sem tud különbséget tenni a valódi békák és a varangyok petéi között. Ezt elmeséltem egy német biológus ismerősömnek, és elmondtam, mennyire meglepett, hogy a diákok ilyen egyszerű dologgal nincsenek tisztában. Én nyolcéves koromban tavaknál, árkok mentén jártamban felfigyeltem a kétféle békapete különbözőségére. >>Nos – válaszolta német barátom –, ott lehet a hiba, hogy a mai diákoknak nem hagynak időt rá, hogy tavak, árkok körül nézelődjenek.<< Ebből is látszik, milyen fontos a terepmunka a természetbúvár számára” – írja Gerald Durell a könyvben, melyet gyerekként, és azóta is számtalanszor kiolvastam. “Éledő természet egy élő könyvben” bővebben

Filmb/l/og: Az erdő harcosa

Az erdő harcosa (Forest Warrior, 1996)

Kép forrása: snitt.hu

Film egy emberből lett alakváltó szellemről, aki egy erdőt védelmez, és egy csapat gyereket segít, akik szembeszállnak egy fakitermelő üzlet- és (cégéres) gazemberrel, s annak csapatával…

Ahogy valaha régen mi is építettünk bunkert (pontosabban „bunkit”), és a gyerekeim is építenek titkos kunyhót, úgy ebben az erdőben is nemzedékek óta áll egy faház, amely szerepet játszik a történetben, s amihez a felnőttek jelentős része – saját élményei okán – kapcsolódni tud. “Filmb/l/og: Az erdő harcosa” bővebben

Fügefa

A gyerekekkel, Anya nélkül kirándulva fedeztük fel. Meglepő és gyönyörű volt (még sosem láttam hasonlót, bár pár éve a Kedves kapott tőlem egy kis fácskát, de ez…valami egészen más), s úgy éreztem: muszáj megörökítenem! “Fügefa” bővebben

Kárpótlás és kiegészítés

 

A bár nyitva áll…

Úgy vélem, legutóbbi bejegyzésem után némely olvasóm jogosan érezhetett némi csalódást, mivel fotóimról épp csak a lényeg maradt le.

Egy méhekkel kapcsolatos internetes megszólaláshoz fűződő képsorozaton a méhekből körülbelül annyi látszik, mint amennyi általában a légycsapóval a falra kent szúnyogokból marad: foltok, amik bármik lehetnek. “Kárpótlás és kiegészítés” bővebben