A gyerekekkel, Anya nélkül kirándulva fedeztük fel. Meglepő és gyönyörű volt (még sosem láttam hasonlót, bár pár éve a Kedves kapott tőlem egy kis fácskát, de ez…valami egészen más), s úgy éreztem: muszáj megörökítenem!
Hazatérve, még mindig az élmény hatása alatt, úgy döntöttem, mindenkinek megmutatom. De rá kellett jönnöm, hogy néhány, nem is a legprofibb kép nem adja vissza a pillanatot, ezért kerestem az illusztráció mellé szöveget is. Íme:
Juana de Ibarbourou
A FÜGEFA
Mert szürke rajta minden ág,
mert oly göröngyös és csunya,
én sajnálom a fügefát.
Villámba van megannyi szép fa:
gömbölyded szilvafa,
citromfa is sudár,
narancsfa, melyen tündököl a rügy.
Tavasszal mind örül
és mind virágokat hajt
a fügefám körül.
S szegény csak busong csöndesen,
hogy girbe-gurba gallyán nincs soha
még egy siralmas-korcs bimbócska sem…
Ezért,
ahányszor csak mellette elmegyek,
így szólok,
ügyelve, hogy hangom nyájas, vidám legyen:
“Minden fa közt a fügefa
legszebb fa itt a kertben.”
Ha hallja ezt,
ha érti a nyelvet, melyet beszélek,
mily mély gyönyört érezhet ott belül
ez az érzékeny és finom fa-lélek.
És éjszaka talán,
mikor a szél legyezi, összereszket
s újjongva részegen meséli néki:
-Ma azt mondták, hogy én vagyok a legszebb!
Kosztolányi Dezső fordítása
Akkora szerencsém volt, hogy a vers egy másik fordítására is ráakadtam, és be kell vallanom, hogy – Kosztolányi zsenialitásának teljes és őszinte elismerése mellett – nekem a második a szimpatikusabb…
Juana de Ibarbourou
A FÜGEFA
Mert érdesek, csúnyák,
szürkék az ágai,
jobban szeretem, mint a többi fát.
Van a kertemben sok fa, gyönyörű.
Szilvafák, terebélyesek,
citromfák, szép egyenesek,
narancsfák, illatos-virágosak.
Minden tavasszal
felöltik virág-fátylukat
a többiek a fügefa körül.
Az szégyenkezve áll,
s a virágok felé
kinyújtja kopár, érdes ágait.
Ezért én,
amikor elmegyek előtte,
így szólok
hangosan, hogy ő is hallja:
– A fügefa a legszebb
a fák között a kertben.
Ha hallja, amit mondok,
ha érti, amit mondok –
csordultig telik boldogsággal
a fügefa.
És éjjel, ha a szél
ágai közt motoz,
elmondja neki: – Ma
valaki azt mondta, hogy szép vagyok.
Rab Zsuzsa fordítása
Az irodalom és a való élet között mintha némi ellentmondás feszülne, hiszen engem valóban lenyűgözött a fa, míg a szerző lesajnálja, s ezért – szánalomból – hízeleg neki.
Találtam azonban bizonyítékot arra, hogy más is úgy látja a fát, ahogy én:
„Szép bokra különösebb beavatkozás nélkül is kifejlődik” – olvasható Tamás Enikő: Biokertészek könyve c. munkájában.
Ám ugyanő – igaz, huszonhét évvel ezelőtt – azt is írta, hogy „ellensége alig van”, ami ma olyanformán lehet igaz, hogy kis számú ellensége óriási tömegben telepszik meg rajta (ahogy az talán látszik is a képen, bár igazság szerint fogalmam sincs, milyen rovart fotóztam, s az mit keresett az ágakon)…
Végezetül még néhány hasznos információ a kötetből:
„Értékes gyógynövény. Gyümölcse a cukron kívül mézgát, pektint, sókat tartalmaz. Apró magvai elősegítik az emésztést. A gyümölcs főzete köhögés ellen kiváló. Nyálkahártya- és fogínybetegségek gyógyítására tejben főtt fügét etetnek a beteggel.”
