…avagy kalandvágyból itthon maradni…
A világháló tengersok híre közül egy, figyelemfelkeltő címe miatt, a minap célt ért nálam.
Tóth Krisztina betiltaná az Aranyembert és a Bárány Boldizsárt is! – kiáltja a cím, ami csak elmélyíti a média iránti gyanakvásomat, amely az utóbbi egy évben, teljesen más okból kifolyólag, folyamatos kételkedésre késztetett. “Szabad vélemény vs. kötelező olvasmány: Tóth Krisztina és az „ügy”” bővebben
Az utóbbi időben több rímes apróságot is világgá suttogtam itt a globális virtuális térben, s úgy érzem, ideje elárulnom, mi ez az egész.
Gárdonyi Géza: Az én falum című kötetében szerepel egy írás, a Megmutatás.
Azt hiszem, ez az indulat dolgozott bennem is: „Majd én megmutatom!” “Szüleim és a baromfik, avagy: anyám tyúkja, és apám kakasa” bővebben
„A valódi békák nagy, felhő formájú halmokba, a varangyok hosszú fonalakba rakják le a petéiket. (Gőtepetéket is láthatunk, ezek különálló, kocsonyás anyagba ágyazott peték.) Történt egyszer, hogy Cambridge-ben előadást tartottam, és az előadás után a hallgatóim (leendő biológusok és szépreményű állatorvosjelöltek) meghívtak a szobájukba egy italra. A beszélgetés során kiderült, hogy egyikük sem tud különbséget tenni a valódi békák és a varangyok petéi között. Ezt elmeséltem egy német biológus ismerősömnek, és elmondtam, mennyire meglepett, hogy a diákok ilyen egyszerű dologgal nincsenek tisztában. Én nyolcéves koromban tavaknál, árkok mentén jártamban felfigyeltem a kétféle békapete különbözőségére. >>Nos – válaszolta német barátom –, ott lehet a hiba, hogy a mai diákoknak nem hagynak időt rá, hogy tavak, árkok körül nézelődjenek.<< Ebből is látszik, milyen fontos a terepmunka a természetbúvár számára” – írja Gerald Durell a könyvben, melyet gyerekként, és azóta is számtalanszor kiolvastam. “Éledő természet egy élő könyvben” bővebben
Ha jól emlékszem, Kosztolányi Dezső mondta, írta valahol Móra Ferenc stílusáról, hogy az nem más, mint egyfajta „tündéri realizmus”.
A gyerekekkel, Anya nélkül kirándulva fedeztük fel. Meglepő és gyönyörű volt (még sosem láttam hasonlót, bár pár éve a Kedves kapott tőlem egy kis fácskát, de ez…valami egészen más), s úgy éreztem: muszáj megörökítenem! “Fügefa” bővebben
Öregszem. Erre abból jöttem rá, hogy mostanában nem csak lágy fuvallatként csap meg a nosztalgia szele, de úgy elragad, mint Dorothyt a hurrikán. Az utóbbi nagyjából egy hónap alatt például a következő filmeket láttam: Conan, a pusztító (hááát… többet se fogom megnézni!), a Kommandó, és a Rambo első két része… “A nádi ember, meg a dzsungelharcos…” bővebben
Jelen bejegyzésem a leginkább úgy született, ahogyan egy-egy sziklaüregből a források világra jönnek: kikutathatatlan mélységű és hosszúságú út után egybeszivárgó, összecsorduló erek találkozásaként, melyek a felszínre törő forrásban már egyek, elválaszthatatlanok, eredetük azonban százfelé és százféle lehet… “Fekete Istvánról, harmadszor” bővebben
Bár jómagam mostanában nemigen láttam, a Kedves szerint Mátyásék mindennapos vendégek nálunk. Ezért kicsit utánuk jártam, s kiderült, őkelméék elég színes egyéniségek… “Mátyásmadár” bővebben
A könyvvel kapcsolatban már olvasás közben is vegyes érzéseim voltak.
A képek ugyanis gyönyörűek, hangulatosak, és nagyszerűen megerősítik a fülszöveg üzenetét, nevezetesen, hogy a kertészkedés szórakoztat, egészségessé és boldoggá tesz… “Sebastian Ehrl – Jutta Langheineken: Biokertészek nagy könyve” bővebben
A könyvet és a filmet is kerestem egy ideje, előbb azonban a filmet sikerült megtekintenem Külföldiában tartózkodásom alatt. Online, tableten, részletekben (ha jól emlékszem, a javát délutános és éjszakás műszak között), és itt minden tagmondatnak jelentősége van. Vagy az élményt befolyásoló képernyőméret miatt, vagy azért, mert ilyenkor általában korlátozottan cselekvőképes állapotban, félkómásan szédelegtem, s így a filmet is helyenként csukott szemmel, szuszogva, ha nem éppen fel-felhorkanva néztem… “Derszu Uzala” bővebben