…avagy kalandvágyból itthon maradni…
A világháló tengersok híre közül egy, figyelemfelkeltő címe miatt, a minap célt ért nálam.
Tóth Krisztina betiltaná az Aranyembert és a Bárány Boldizsárt is! – kiáltja a cím, ami csak elmélyíti a média iránti gyanakvásomat, amely az utóbbi egy évben, teljesen más okból kifolyólag, folyamatos kételkedésre késztetett. “Szabad vélemény vs. kötelező olvasmány: Tóth Krisztina és az „ügy”” bővebben
Az utóbbi időben több rímes apróságot is világgá suttogtam itt a globális virtuális térben, s úgy érzem, ideje elárulnom, mi ez az egész.
Gárdonyi Géza: Az én falum című kötetében szerepel egy írás, a Megmutatás.
Azt hiszem, ez az indulat dolgozott bennem is: „Majd én megmutatom!” “Szüleim és a baromfik, avagy: anyám tyúkja, és apám kakasa” bővebben
Ha jól emlékszem, Kosztolányi Dezső mondta, írta valahol Móra Ferenc stílusáról, hogy az nem más, mint egyfajta „tündéri realizmus”.
MERDZSÓ
A kocsim csodaszép Merci,
hogy bámulod, köszönöm: merci.
A pedált taposom, tépek,
veled néznek a népek;
porfelhő zúdul utánam,
prüszkölve szidnak is páran.
Megesett ez már százszor!
A szívem sohasem vádol.
A gyerekekkel, Anya nélkül kirándulva fedeztük fel. Meglepő és gyönyörű volt (még sosem láttam hasonlót, bár pár éve a Kedves kapott tőlem egy kis fácskát, de ez…valami egészen más), s úgy éreztem: muszáj megörökítenem! “Fügefa” bővebben
