A nagy csalán
Valószínűleg sokan tudjuk, hogy fűszer- és gyógynövényeket nem csak a szuper-, hyper-, sőt: a csúcsszupermarketekben és a kertészetekben tudunk vásárolni, hiszen több fajtájuk vadon is megterem. Ezekért sem feltétlenül kell azonban erdőt, mezőt, ungot-berket bejárnunk, hiszen árok partján, utak szélén, de akár a kertünk sarkában is megtalálhatóak, anélkül, hogy bárki is telepítette volna őket. Vagy, ha már a kertnél tartunk, inkább éppen annak ellenére, hogy sokan mindent megtesznek a kiirtásukra…
Tipikusan ilyen (lágyszárú) gyógynövényünk a nagy csalán, nagylevelű csalán, vagy csollán, csollány, tudományos nevén: az Urtica dioica.
Kis csalántörténet
Gyerekkorunkban a csalánról csak annyit tudtunk, hogy csíp, ezért hadat viseltünk ellene. A mi grundunk egy befejezetlen családi ház volt, az elvadult kertben az építésből visszamaradt terméskő rakással, vele szemben az alapgödörből kitermelt nagy földhalommal, és a tüskés, ágbogas szilvafák körül rengeteg csalánnal. Mi pedig nyaranta vad seregük ellen fel-fellángoló háborút vívtunk, amelyben orgonasövényből metszett vesszők voltak a kardjaink, és mi ütöttük-vágtuk az ellent fáradhatatlanul, amíg nem végeztünk vele az utolsó szálig. Aztán vártuk, hogy újra szembeszállhassunk vele!
A csalán csodája
A mai, fűnyíróktól és fűkaszáktól hangos világban – amelyben a fű az ágnyesedékkel és egyebekkel együtt már csak „zöldhulladék”, amit faluról is úgy kell begyűjteni és elszállítani, mert alig akad jószág, ami megenné – a csalánt is egyre kevesebb helyen tűrik meg. De miért is baj ez?
Azért, mert a csalán olyan kémiai alkotórészeket, hatóanyagokat tartalmaz, mint a hangyasav, húgysav, ecetsav, kovasav, csersav, aminosavak, flavonoid, hisztamin, szerotonin, kalcium- és káliumsók, klorofill, vas, illetve az A-, C- és K-vitaminok.
És hogy mindez mire jó nekünk? Nos, a csalán igen erős vértisztító növény: feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, ugyanakkor serkenti a vese vízkiválasztását, így kiüríti a testből a mérgeket. Ezáltal tehát a teljes emésztőrendszert is tisztítja, ezzel pedig fokozza a szervezet védekezőképességét.
Felhasználják továbbá vérszegénység kezelésére (C-vitamin tartalma elősegíti a benne lévő vas felszívódását a szervezetben, ami nélkülözhetetlen a vörösvértest és a hemoglobin képződéséhez), jó vesehomok, hólyaghurut, kezdődő prosztata gondok esetén, továbbá jótékony hatással van légzőszervi bajokra, allergiára, szénanáthára, asztmára, bronchitisre.
Mindezen kívül reumára, köszvényre, aranyérre, ízületi és izomfájdalomra, bőrbetegségekre, kiütésekre, a fejbőr vérellátottságának fokozásával hajhullásra, a haj zsírosodására és korpára.
Persze, amennyire eltérőek a problémák, annyira sokféle lehet a felhasználás módja is, a teáktól, teakeverékektől az ülőfürdőig, borogatásig és az olyan hajápoló szerekig, mint a samponok és balzsamok. És akkor még nem is szóltunk arról a hírhedt, klasszikus eljárásról, amelynek során a reumás fájdalommal sújtott testrészt csalánhajtásokkal csapkodták, ami a mai ember szemében akár kínzásnak is tűnhet…
Embernek, állatnak
És ha már említettük a fűnyírást, hadd citáljam ide a „biofűnyírókat” – értve alattuk kecskét pányvázva, nyulat hordozható ketrecben (ha pedig az ilyen szerkezet „motorját” baromfira cseréljük, máris egy sokoldalúbb berendezést kapunk, az úgynevezett „tyúktraktort”) –, térjünk vissza az állatokhoz! Magas vitamintartalma miatt a takarmánnyal együtt adagolva javítja az állatok kondícióját. Ebből a célból főleg szárnyasoknak, elsősorban libának javasolt a korpa közé keverve.
Itt kell megjegyeznünk, hogy egyes források szerint valamikor az „ántivilágban” a közelünkben egy pásztorember a juhok mellett komoly hízóállományt, vagyis több sertést is felnevelt savón és csalánon. (Az azonban, hogy mi a savó, egy egészen más történet, amit alkalomadtán igazán szívesen mesélek el…)
Nem mellesleg, ami jó a jószágnak, az jó a gazdának is! Jelen esetben úgy, hogy a csalánt mi is fogyaszthatjuk, salátának vagy főzeléknek elkészítve csakúgy, mint a spenóthoz hasonlóan vajban párolva, tejszínnel ízesítve, hasábburgonyával tálalva.
A csalán spenóthoz hasonló ízét más szerző is említi, de – legalábbis számomra – meglepő ötletre is bukkantam. A javaslat szerint próbáljuk ki könnyű palacsintatésztába forgatva és bő olajban kisütve, ahogy azt más vadnövénnyel, mint a bodza- és az akácvirág, már meg is tettük, és úgy etette magát, hogy pukkadásig jóllaktunk vele…
Szegény ember tehene
Azonban még mindig nem értünk a csalán előnyeinek végére! Az eddigiekben láttuk, hogy használták az egészség visszanyerésére, az állapot javítására, mint orvosságot; használták élelmiszerként, és, mivel a táplálék (már ha egészséges és tiszta) gyógyít, mondhatjuk, hogy használták az egészség megőrzésére; használták haszonállataik takarmányozására (hogy az egészséges állatból egészséges ennivaló legyen), és hogy mire használták még?
Hát öltözködésre! Ahogyan a régi szóhasználat szerint a szegény ember tehene a kecske, úgy a szegény ember viselete: a csalánszövetből készült ruházat, amihez ínséges, háborús időkben a felmagzott növény szívós szárának erős rostjait használták. (És talán éppen a csalánlevélből kivont klorofill szolgáltatta hozzá az ártalmatlan, zöld festékanyagot…)
Kertünk kincse
Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy a csalánt a biokertészek is szinte „szent növényként” tisztelik. Talajjelző növényként nitrogénben dús talajra utal, jó tápanyag ellátottsággal, magas nedvességtartalommal.
Ugyanakkor jó talajjavító is, amennyiben vasat, kovasavat, nyomelemeket tartalmaz, és humuszban gazdag talajt hagy maga után.
Jelentős szerepet tölt be a rovarvédelemben, mivel több pillangófaj (mint a nálunk csak vendégként megforduló Atalanta-lepke, a nappali pávaszem, vagy a bogáncspillangó) tápnövénye.
Más leírás szerint a katicabogarak gazdanövénye is, a lárvák gyakran rajta bábozódnak be. (Ez összefüggésben lehet saját megfigyelésemmel, melynek során a csalánon levéltetű „nyájaik” körül forgolódó hangyákat láttam. Valószínű, hogy a felnőtt bogár zsákmányban gazdag „vadászmezőkre” rakja petéit, hogy kikelő utódai rögtön és bőségesen táplálkozhassanak – ritkítva a hangyák által gondozott levéltetű állományt –, majd ugyanott be is bábozódnak.)
A növényvédelemben használják társnövényként: a paradicsomra van jó hatással, feltéve, hogy elővigyázatosan úgy ültettük, hogy a fényigényes paradicsomot ne árnyékolja. Kiváló komposzt alapanyag, de lekaszálva talajtakaróként egyszerűen a sorok közé is helyezik. Ezenkívül készül belőle trágyalé és általános erősítő hatása miatt permetlé is, gombás betegségek és levéltetvek elleni bevetésre.
Figyelmeztetés
Ahogyan arról már megemlékeztem, gyerekfejjel is tudtuk, hogy a csalán – csíp. Ezért begyűjtésekor járjunk el óvatosan, és dolgozzunk lehetőleg kesztyűben, ollóval. (Bár egyes esetekben a növény gyökerére lehet szükségünk, amikor is nincs más választásunk: ásni kell, vagy a teljes rokonság és az összes szomszéd segítségül hívása mellett, elkezdhetjük cibálni a szárat, hátha ki tudjuk tépni…)
Természetesen nagyon fontos, hogy jól válasszuk meg a gyűjtés helyét! Kerülnünk kell a nagy forgalmú utakat, az esetleg szennyvízzel fertőzött helyeket és a növényvédő szerekkel kezelt mezőgazdasági területek közvetlen környékét, ami nyilván minden fogyasztásra szánt növényre (virágzatukra, gyümölcseikre) érvényes szabály.
Végezetül a felhasználásról: a csalán irodalmában található olyan megjegyzés, amely szerint teája emeli a vérnyomást, ezért magas vérnyomásban szenvedőknek kerülniük kell. Másutt a csalánfőzelék túlzásba vitt fogyasztásától óvnak, mert fennáll a túladagolás veszélye, ami vesegörcsöt okozhat; ne együk tehát hetente egynél többször! (Ugyanitt viszont azt írják, hogy akadnak ugyan kivételek, de általánosságban elmondható, hogy a tea akár fél éven át is iható, naponta legfeljebb három, öt csészével, a főzelékénél kevésbé intenzív hatása miatt.)
Mindenesetre bármilyen alkalmazásról legyen is szó, ügyeljünk arra, hogy megbízható forrásból származó, kipróbált receptet használjunk, annak utasításait pedig gondosan tartsuk be!
Ha így teszünk, két dolgot is nyerhetünk, ami nagyon fontos az életben: „Erőt, egészséget!”.
Az ismertető évekkel ezelőtt született, próbacikként egy elektronikus magazin álláshirdetésére, ezért stílus és forma tekintetében is ahhoz alkalmazkodik. Emlékezetem szerint válasz soha nem érkezett, tudtommal az írást nem publikálták, így sajátomnak tekintem s eszerint használom.
A képek szintén magamkészítette fotók, a szöveg pedig nem egyszerűen a Netről lett összeollózva. Forrásként olyan könyveket használtam, mint pl.:
Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek; Black & White Kiadó, 2002
Tamás Enikő: Biokertészek könyve; Agricola, Budapest, 1992