…avagy kalandvágyból itthon maradni…
A napokban blogunk videócsatornájára – amiről most, hogy némi tartalom is található rajta, immár bátran teszek említést – felkerült egy újabb kis „magunkmutogató” szösszenet: egy szülinapi ajándék készítésébe és tesztjébe kukucskálhat bele, akit érdekel az (igen-igen) amatőr szintű barkácsolás, és az „amatőr természetbúvárság”. “Heti kreatív 8.” bővebben
Mivel apja lánya, Mimi egy őszi falevéllel díszített kis fonott koszorút készített. “Heti (na jó… bizonytalan időközönként megjelenő) kreatív 7.” bővebben
Megemlékeztem már arról, kislányom és én hogyan ismerkedtünk meg az agyagozás örömeivel és kihívásaival, ha csak futólag is.
Aztán – egyik dolog következett a másikból – a munkahelyemen, kerítésállítás közben ígéretesnek tűnő anyag került elő a talajból… “Ujjaid közt a kor…” bővebben
Nem volnék őszinte, ha azt mondanám, hogy a város nyűgözött le, bár volt részünk izgalmakban és érdekes látnivalókban: volt, aki cirkuszban járt, volt, aki libegőzött (volt fiús, lányos és közös program is egy baráti család jóvoltából és az ő kalauzolásukkal), én pedig – derék házigazdánk feleségével – újra fonhattam! “Budapest, Budapest, te csodás…” bővebben
Családom javával nemrégiben egy rendezvényen vettünk részt, ahol végre alkalmam nyílt kipróbálni a kosárfonást, ezúttal nem papírból…
Természetesen szakértő közreműködésével és tanácsai szerint dolgoztam; mégis, annak ellenére, hogy nem egyedül álltam neki, munkámnak bőven vannak a gyakorlatlanságból adódó hibái. “Megvalósult álom” bővebben
Mimivel nemrégiben egy rendezvényen alkalmunk nyílt az agyagozás kipróbálására.
Papírkosaraink „törzsfejlődése”, ami, remélem, nem áll meg. Ezeket is szeretném masszívabbá tenni (faragasztó és víz keverékével bekenve, majd vízbázisú lakkal bevonva), illetve a jövőben készülőket is erősebbre és szabályosabbra, mert bár a képekkel próbáltam trükközni kicsit (semmi Photoshop, egyszerűen csak a kosarak minél előnyösebb oldalát próbáltam kidomborítani), némileg csáléra sikerültek a drágák…
Továbbá, ha elárulom, hogy mindhárom műremek egyazon sablon alapján, egy műanyag poharat „körítve” készült, talán még nyilvánvalóbb lesz, hogy alkotótársammal együtt van még hová fejlődnünk…
Ray Mears már említett kiváló könyve (nem a fotón látható) nem csak a természetben fellelhető dolgok megismerésére tanít, de sokuk alapanyagként való felhasználására is.
Vulkán-fenyegette sziget világítótoronnyal, az öbölben vitorlással.
(A hét éves és hét hónapos Mimi műve, apai segédlettel…) “Heti kreatív 3.” bővebben