Családom javával nemrégiben egy rendezvényen vettünk részt, ahol végre alkalmam nyílt kipróbálni a kosárfonást, ezúttal nem papírból…
Természetesen szakértő közreműködésével és tanácsai szerint dolgoztam; mégis, annak ellenére, hogy nem egyedül álltam neki, munkámnak bőven vannak a gyakorlatlanságból adódó hibái.
(Így például az oldalkarókat nem sikerült mindvégig teljesen egyenesen tartani, így az egymástól való távolságuk sem elég egyenletes; valamint a fonatok is lehetnének szorosabbak…)
Én azonban így is büszke vagyok az eredményre!
Első próbálkozásom egy kosáralj volt, melyhez a kiinduló kereszt formát a segítő, oktató népi kézműves hölgy készítette el, majd a fonást is megkezdte.
Művem ma asztaldíszként és tányéralátétként szolgál.
A nap folyamán később visszatérve lehetőséget kaptam rá, hogy folytassam egy másik látogató munkáját, így első ízben láthattam és tapasztalhattam egy kosár megszületésének minden fázisát.
Alapos, lelkes és kedves alkalmi tanárom egy-egy műveletet előbb megmutatott, majd átadta a munkát, melyet közben is figyelemmel kísért.
Nyilván a kosarat is használatba vettük, míves kütyütartó lett belőle. Igazi vintage látvány: telefontöltők és egyéb elektrovackok rusztikus fűzfa tárolóban…