Ray Mears már említett kiváló könyve (nem a fotón látható) nem csak a természetben fellelhető dolgok megismerésére tanít, de sokuk alapanyagként való felhasználására is.
Hogyan készítsünk kötelet? Hogyan készítsünk szükség esetén szállító- vagy tárolóeszközöket?
Ezt mind megtudhatjuk a kötetből, persze, nem kimerítő alapossággal, de az olvasottak alapján kedvet kaphatunk egy-egy fogás kipróbálásához, és ha úgy tetszik, jobb megismeréséhez.
Én például szívesen próbálnék ki valami egyszerűbbet, teszem azt, hogy hogyan sikerítsek csalánkötelet, vagy hogyan fonjak kosarat…
Nos, kislányommal ez utóbbit, igaz, kicsiben, papírfonással, valóban kipróbáltuk!
Előbb, ahogy azt kell, pálcákat sodortunk, aztán, hogy elsőre ne bonyolódjunk el, „előre gyártott”, és nem fonott aljat használva, kezdődhetett is az igazi munka!
Szintén az egyszerűség kedvéért sablont használtunk (egy színes műanyagpoharat „tüntettünk el”), és nem szabad kézi fonást végeztünk.
Ahogy látszik, Mimi hajtűi is fontos szerephez jutottak a Nagy Mű születése során…
Idővel egész jól belejöttünk. Ez persze, a mi képességeinket tekintve, és beleértve a „munkaközi szüneteket” is, csaknem egy egész napot jelent…