Korábban írtam már az etetőnkön előforduló madarainkról, s közöttük a szajkóról, akit akkor még csak a csupasz téli cseresznyefán vagy a fagyos levegőt szurkáló szilvaágakon láttunk.
Most viszont, bár még csak november van, megtört a jég!
Két mátyást is láttunk az asztal körül falatozni, míg a harmadik elővigyázatosan visszamaradt.
Korábban azt gondoltam, hogy az énekesmadarak után leskelődnek, mert úgy hallottam, kártékony ragadozók. Ezért most meglepődtem, hogy látszólag ugyanúgy szedegették a magvakat, mint akármelyik állandó vendégünk, akikből egyébként furcsamód most nincs túl sok.
Csupán a verebek és a széncinegék térnek be és teszik tiszteletüket naponta. Sehol a tavaly már számunkra kedves megszokottsággal nézegetett zöldikék, tengelicek, meggyvágók, de még egy árva feketerigó sem, pedig a „rossz kertben” lombhullás után két fészket is találtunk egy-egy bodzabokron, amit szerintünk feketerigó szülők raktak…
Szóval, gyertek, gyertek, kicsikék, vár a szotyi, köles, mogyoró! Addig is, amolyan vigaszképpen, íme még egy fotó a szerintem igen mutatós mátyásmadárról!
A képek forrása: madarles.blog.hu