Az erdő harcosa (Forest Warrior, 1996)
Film egy emberből lett alakváltó szellemről, aki egy erdőt védelmez, és egy csapat gyereket segít, akik szembeszállnak egy fakitermelő üzlet- és (cégéres) gazemberrel, s annak csapatával…
Ahogy valaha régen mi is építettünk bunkert (pontosabban „bunkit”), és a gyerekeim is építenek titkos kunyhót, úgy ebben az erdőben is nemzedékek óta áll egy faház, amely szerepet játszik a történetben, s amihez a felnőttek jelentős része – saját élményei okán – kapcsolódni tud.
Az erdők mértéktelen, szándékos pusztításának és katasztrofális pusztulásának korában a téma egyébként is időszerű (időszerűbb, mint a forgatás idején volt), s a megóvásuk melletti érvek közé sorolhatjuk ezt is: az erdőnek az emberi közösségek életében elfoglalt helyét, valamint az egyéni kötődések miatti értékét.
A film különben egy ifjúsági mű és egy akcióvígjáték keveréke, melyben a Bud Spencer és Terence Hill emlékezetes bunyóihoz fogható verekedéseket Chuck Norris persze némileg magához igazította, a saját képére formálta: alaposan kiosztja a rosszarcú bűnözőket, és nem kerüli el sorsát a szálakat mozgató pénzember sem.
Mindez jó adag misztikummal, mókás állatjelenetekkel, és látványos természeti képekkel keveredik, vagyis minden adott egy jó kis családi mozihoz… Bennem mégis motoszkáltak homályos, kellemetlen érzések.
És nem csak bennem. Míg Mimi szerint varázslatos volt a film, addig bátyja szerint kísérteties. Kislányom úgy élte meg a filmet, mint egy tündérmesét: a jók győznek, a rosszak megbűnhődnek, az erdő megmenekül, a világ rendje helyreáll.
Bibi szerint viszont „egy értelmetlen film volt”, és különösen felháborodott, amikor kölyökkorom (egyik) hőse, Chuck Norris – egyesek szerint Jack Morris, mások úgy mondták, Kuk Norisz (az angol ugyan világnyelv volt, de nem Magyarországon, legalábbis nem a mi kis falunkban) – a melósokat: favágókat, sofőröket és munkagép kezelőket püfölte, akik Bibi szerint „csak azt csinálták, amit a főnökük mondott”…
Hiába próbáltam magyarázni, hogy rossz főnököt választottak, rossz ügy szolgálatába álltak, nem tudtam meggyőzni.
A film tehát megosztotta a családot: egy pozitív, egy negatív és egy inkább pozitív értékelés született.
Úgy vélem, mégis érdemesebb megnézni, mint mondjuk a SpongyaBob Kockanadrág című remekbe szabott sorozatot…
Jó pont
Meg kell említeni a kaszkadőrök munkáját a filmben. Egy jelenet különösen látványos és megítlésem szerint a forgatása is meglehetősen kockázatos lehetett. Ennek megszervezése, kivitelezése szerintem mindenképp elismerésre méltó. Azt hiszem, ritkán látni ekkora zuhanást, legalábbis én egyet sem jegyeztem még meg (mondjuk a sarokba szorított Rambo ugrása sem volt semmi az első részben), ez azonban meglepett, és megmaradt.
Jól sikerült egy másik hangulatos jelenet is, amelyben szól a boogie, dübörög a rock, mindenkit elkap a hév és sodor a ritmus: morcos hegyi emberek gitároznak láncfűrészeken, és verik a tamtamot…
Igazi rock and roll feeling, aki szereti ezt a zenét, élvezni fogja.
Rossz pont
Egy történetszál olyan suta volt, hogy egészen belegabalyodtam: ez most mi? Az egyik gyerek apjának valószínűleg „gondjai vannak az ivással” (és nem úgy, mint Ted Strikernek az Airplane c. filmben), de ez konkrétan nem derül ki. Egy városi rendezvényen, ahol a kitermelés terveinek előterjesztése zajlik, késve és feltehetően „módosult tudatállapotban” jelenik meg, azzal, hogy a kitermelés munkát jelenthet, amivel pedig minden rendbe jönne…
Aztán pár perc múlva két fiú édesanyja a sheriffel beszélget az apáról, aki már dolgozni is alig jár be. Majd a sheriff lelki fröccse következik a műhelyben, én pedig azóta sem értem: mit hadovált a fickó arról, mennyire kellene a munka, ha van neki, csak épp fütyül rá?
Ennél enyhébb és súlyosabb logikai bukfencek is akadtak a forgatókönyvben, melyek zavarták a felhőtlen szórakozást, ami kis odafigyeléssel megelőzhető lett volna.
Íme, a legfeltűnőbbek!
1875-ben, a kerek erdő varázstisztásán, az erdőlakó McKenna életét egy medve – valójában egy erdei szellem – két szellemtársa, a farkas és a sas erejének segítségével menti meg (vagy adja vissza?).
Így lesz a férfi szellemmé, akit az indiánok Árnygyűjtőnek hívnak. Ugyanez úgy százhúsz évvel később megismétlődik, a szellem megmenti Austene, az egyik gyerek életét. De hogyhogy a lány nem lesz szellemmé, hogy élheti a saját megszokott életét?
A film elején egy tábortűzi történetből derül ki, hogy McKennát a vasúttársaság bérgyilkosai ölték meg, mert nem adta el a földjét.
Azonban, mintha a történetnek erről az eleméről az alkotók elfeledkeztek volna, a továbbiakban szó sem esik róla, és egyetlen sínpárt, vagy vonatot sem látunk.
Mi történhetett? Miután McKennát félreállították, miért nem épült meg a vasút? Illetve, miért cserélték le a főgonoszt, és lett a vasúttársaság helyett Travis Thorne, a helyi kiskirály az ellenfél?
Összegzés
A hibái ellenére ez egy régi vágású, CGI mentes és főképp szerethető film. Kislányom szívesen emlékszik rá, de érzékenyebb idegrendszerű, szorongó gyerekeknek csak fenntartásokkal ajánlom.
A kisfiam, bár semmilyen borzalmat nem láthatott, aznap éjjel nehezen, farkasoktól félve aludt el.