Repülj velem! (Fly Away Home, 1996)
Film egy dilis, de szerethető családról, amely három felnőttből, egy kislányból és tizenhat kanadai vadlúdból áll…
A történet szerint a tizennégy éves Amy (Anna Paquin) anyja halálos autóbalesete után egy eldugott farmra kerül rég nem látott apjához (Jeff Daniels), aki a hóbortos feltalálók és művészek kissé szertelen, de nem magányos életét éli.
Az összecsiszolódás az apával, a fiatal, csinos és kedves mostohaanya-jelölttel (Dana Delany) és a szintén furcsa, de jófej nagybácsival (Terry Kinney) nem megy könnyen, a sztori azonban nem merül ki ennyiben.
A környék érintetlen lápvilágát ugyanis gaz építési vállalkozók dúlják fel, és a városi gyűlés hiába szavazza le és állítja meg a cég terveinek kivitelezését, a baj már megtörtént, ráadásul épp a vadludak költési időszakában.
Ám szerencsére a világfájdalomtól, unalomtól és kíváncsiságtól hajtott Amy arra járva megtalálja, összegyűjti és hazaviszi az elárvult tojásokat, és ezután jön a lényeg!
Aki ismeri a méltán világhírű Konrad Lorenz munkásságát – akár csak érintőlegesen is, mint én –, az tudja, hogy madarakat nevelni, tanítani, anyjuk helyett apjukká lenni egyáltalán nem lehetetlen, a film pedig erről, sőt, még ennél is többről szól, miközben mi magunk is okulunk, és nem mellesleg egész jól szórakozunk.
Jó pont
Gépek, állatok, takarmány, stb. vásárlása vagy eladása kapcsán időnként muszáj volt böngésznem különféle hirdetőoldalak kínálatát (emlékszik még valaki az expressz.hu–ra, az apródra, vagy az olxre?), ami manapság is előfordul. Ennek kapcsán többször ütköztem keltetőgépek fotóiba, a legkülönfélébb árakon. A filmből viszont kiderül, hogy „ördöngős masinériák” helyett elég egy rossz komód, egy halom ócska ruha és egy lámpa a rongyokkal és tojásokkal bélelt fiók alá!
Rossz pont
Hőseink mind szimpatikus és/vagy vicces emberek, az egyetlen kakukktojás eleinte Amy. Én megértem, hogy bánatos és zaklatott a gyásztól, a költözéssel járó változásoktól és a beilleszkedés nehézségeitől… De hisztériás rohamait – az ifjú szinkronszínésznő idegeket borzoló, fülsértő hangjával súlyosbítva, amikor Amy sikítozva kiborul – már soknak éreztem!
Kislányos apukák, anyukák, ha szemetek fénye hajlamos másolni a filmvásznon, képernyőn látottakat, gondoljátok át, hogy ez a ti mozitok-e!
Érdekesség
Számomra legalábbis az volt a hazai és az újvilágbéli léptékek eltérése. Nem tudom, mekkora volt Amy apjának farmja, de hogy a ház és a pajta olyan messze esett egymástól, hogy nálunk az már a sokadik szomszéd lenne, az tény.
Összegzés
Kellemes családi film, amit először egyedül láttam Idegenországban, majd itthon is megnéztünk a gyerekekkel. Ők szerették, és a mi kis Mimink szerencsére nem „émisedett” el!