Invázió 1.

 A következőkben nem csillagok közt röpködő csészealjakról, vagy tengeren hányódó lélekvesztőkről kívánok értekezni. A témám, mondhatni, animisztikus: a patkányokról kell írnom.

Helyesebben, a patkányainkról…

Mivel még sohasem voltak, azt hittem, ez mindig is így lesz, de pár napja kiderült, tévedtem.

Persze, a tulajdonjogról lehetne vitatkozni: a mieink, vagy a szomszédéi?

Ami viszont tény, hogy itt vannak, és kell velük kezdenünk valamit! Igen, tudom, hogy ők is Isten állatkái, és hogy a természetben nincs olyan, hogy hasznos vagy káros, csak az ember szempontjából, de hát kicsoda az ember, hogy ítéljen és döntsön mások életéről, igen, mindezt értem…

De bizonyos élőlényekkel kapcsolatban elfogadni nem tudom! Minden élősködő, vérszívó, ragályterjesztő állattal szemben mély ellenségességet érzek: kipusztítanék például minden szúnyogot, kullancsot, más állatban, emberben tanyázó és szaporodó férget…

Így tehát annak sem örültem, amikor a Kedves hívott a minap, hogy az udvaron gyanús mozgást látott.

Mivel nem tudta megmondani, hogy óriásegerek, vagy süldő patkányok surrannak át a betonon, én sem tudtam eldönteni, mitévő legyek, illetve milyen védekezési stratégiát alakítsak ki, tehát várakozó álláspontra helyezkedtem.

Nem úgy a Kedves, akinek említettem, hogy ha legalább tudnám, mivel állunk szemben, könnyebb lenne kisütnöm valamit: egér ellen van ragasztónk, patkány ellen vehetek vagy rendelhetek valamilyen csapdát… Szóval, ebből ötletet merítve, illetve ezen felbuzdulva fogta magát, és kirakott egy egérragasztóval alaposan bekent kartonlapot, kis dióval, szalonnával csábítóbbá téve, bárki is fog lépre menni.

Másnap reggel egy jókora patkánykölyök visítására mentem ki ellátni az állatokat: nyulaink és a madarak várták az etetést.

Miután a  kölyköt megöltem, a NET-en próbáltam utánajárni a lehetőségeknek.

Nos, azt sikerült kiderítenem, hogy viszonylag sok szempont alapján, sok lehetőség közül választhatok. Így például  a méreg használata a leginkább kültérben, vagyis lakáson kívül javasolt, mert egy otthonunkban esetleg egy jóval a méreg elfogyasztása után, zárt és eldugott helyen (mint például a padló alatt) elpusztult állat különféle további kellemetlenségeket okozhat…

Mindezek után bevonultam a „mezgaz” boltba, ahol érdeklődésemre vagy fél tucat port, zselét és granulátumot pakoltak elém, megsúgva, melyik a régi hatóanyagos, és melyik az újabb és gyengébb cucc.

Bő egy hét alatt a kis műanyag tárolóba kiporciózott adag szépen elkopott, patkányt a továbbiakban és szerencsére azóta sem láttunk, de biztos, ami biztos, a másik dobozt is ki akartam rakni, amikor valami elgondolkodtató dolog történt.

Kis egészségügyi séta után az egész család a kertben álldogált, amikor egyszer csak most épp nyúlneveldeként és tűzifa tárolóként szolgáló melléképületünk elé – és azt hittem, a Kedves korábban már bemutatott madáretetője alá – kissé magas landoló sebességgel leszállt valami.

Odavágott egy viszonylag kis testű ragadozó madár!

Gyorsasága miatt annyira nem ismertem fel, hogy hirtelen gerlének néztem, és a tévedésemre csak akkor jöttem rá, amikor valami hangoskodó rágcsálóval a karmai között láttuk elrepülni.

Eleinte örültünk, hogy íme, a harcban segítőtársra vagy társakra is szert tettünk. Örültünk annak ellenére, hogy a távolság, de leginkább az esemény váratlansága miatt nem voltunk biztosak benne, hogy az áldozat az egerek, vagy nagyobb és – a mi számunkra legalábbis – visszataszítóbb rokonaik közül való volt.

Csak akkor hervadt le a kedvünk, amikor eszembe jutott az irtószer csomagolásán olvasott egyik megjegyzés: az elhullott, vagy legyengült patkányokat elfogyasztó madarak és háziállatok szintén mérgeződhetnek.

Akkor ebbe a feltételes módba kapaszkodtunk, és azóta is ebben bízom: akár Cin, akár Kiz sikított utolsót – mert a rágcsálóritkítóra mindketten rájárhattak –, annak a vad és fenséges madárnak talán nem esett baja…

A történtek tanulsága számunkra, hogy ha nem akarunk többet ártani a szükségesnél, legközelebb a hasonló problémákat hagyjuk a természetre, amely általában egyensúlyra törekszik: ahol a prédaállatok elszaporodnak, ott előbb-utóbb megjelennek a ragadozóik is. És lehet, hogy nem számolnak fel teljesen egy-egy kolóniát vagy egyéb közösséget, de legalábbis kordában tartják.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük