Gerald Durell: Az amatőr természetbúvár
„A valódi békák nagy, felhő formájú halmokba, a varangyok hosszú fonalakba rakják le a petéiket. (Gőtepetéket is láthatunk, ezek különálló, kocsonyás anyagba ágyazott peték.) Történt egyszer, hogy Cambridge-ben előadást tartottam, és az előadás után a hallgatóim (leendő biológusok és szépreményű állatorvosjelöltek) meghívtak a szobájukba egy italra. A beszélgetés során kiderült, hogy egyikük sem tud különbséget tenni a valódi békák és a varangyok petéi között. Ezt elmeséltem egy német biológus ismerősömnek, és elmondtam, mennyire meglepett, hogy a diákok ilyen egyszerű dologgal nincsenek tisztában. Én nyolcéves koromban tavaknál, árkok mentén jártamban felfigyeltem a kétféle békapete különbözőségére. >>Nos – válaszolta német barátom –, ott lehet a hiba, hogy a mai diákoknak nem hagynak időt rá, hogy tavak, árkok körül nézelődjenek.<< Ebből is látszik, milyen fontos a terepmunka a természetbúvár számára” – írja Gerald Durell a könyvben, melyet gyerekként, és azóta is számtalanszor kiolvastam. “Éledő természet egy élő könyvben” bővebben
